Fájó és összeroppant a lábát. Szűrővizsgálatok
Tartalom
Puskájuk a kézben, szemük egyenesen előretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép.
A cukorbetegség szövődményei & a diabéteszes láb
Amikor kinyitották a dobozt, amelyben feküdtek, meghallották az első szót ebből a világból: "Ólomkatonák! Születésnapjára kapta az ólomkatonákat. Sorba állította őket az asztalon.
Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitől: fél lába volt, mert őt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból.
A nő azt hitte, csak egy pattanás van az arcán. Összeroppant attól, amit az orvos közölt vele
De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult.
- A kéz ízületi gyulladása vékony
- A karok és a lábak ízületei fájdalmat okoznak
- 1 metatarsofalangeális ízületi kezelés artrózisa
Az asztalon, ahol az ólomkatonákat fölállították, sok más játék is volt, de valamennyi közt a legszembetűnőbb egy takaros kis papírmasé kastély. Apró ablakain egyenest a termeibe lehetett látni.
Előtte parányi fák szegélyeztek egy tükördarabkát, amely tavat akart ábrázolni. Viaszhattyúk úsztak a tavon, és visszatükröződtek benne. Fájó és összeroppant a lábát takaros és csinos volt a kastélyban, de a legtakarosabb mégis a tárt kastélykapuban álló kis teremtés volt. Őt is csak papírból ragasztották, de szoknyáját a legfinomabb gyolcsból varrták, vállát keskeny kék pántlika födte - ez volt a ruhadereka - a mellén pedig egy nagy aranycsillám rózsa tündökölt, akkora, mint a kis hölgy arca.
A papírhölgyecske táncosnő volt; két karját kitárta, egyik lábát pedig olyan magasra nyújtotta, hogy az ólomkatona nem is látta, és azt gondolta, hogy féllábú, mint ő maga. Nekem csak egy skatulya a házam, abban is huszonötödmagammal szorongok, oda nem vihetem. Hanem azért mégiscsak meg kell ismerkednem vele!
Este lett, a többi ólomkatona bevonult skatulya házába, nyugovóra tért a háznép is. Most a játékok keltek életre, s végre maguk is játszhattak: hol az ollót meg rabló-pandúrt játszottak, bált rendeztek.
Az ólomkatonák izgatottan dörömböltek skatulya házuk falán: ők is szerettek volna játszani, de nem tudták fölemelni a skatulya födelét.
A diótörő bukfenceket hányt, a palavessző csikorogva szaladgált a táblán: olyan lárma kerekedett, hogy a kanári fölébredt a kalitkájában, és énekbe kezdett, méghozzá versben.
Ketten voltak csak, akik nem mozdultak a helyükről: az ólomkatona meg a kis táncosnő, aki fél lába hegyén egyenesen állott, s két karját a magasba tárta éppúgy, mint addig; a katona is éppolyan rendíthetetlenül állt a fél lábán, s nem vette le a szemét a táncosnőről. De tizenkettőt vert az óra, és hopp! Az ólomkatona úgy tett, mintha nem hallotta volna. Reggel, amikor a gyerekek fölkeltek, az ólomkatonát az ablakpárkányra állították.
Diagnózis - az alsóvégtagi érszűkületről 2019.04.29.
Az ördögfiók műve volt-e, vagy a szélé: egyszer csak kivágódott az ablaktábla, s az ólomkatona hanyatt-homlok zuhant lefelé a harmadik emeletről. Rettenetes utazás volt. Fejjel zuhant az utcakőre, csákója meg a szuronya hegye két macskakő közé szorult, fél lába az égnek meredt.
- Hans Christian Andersen meséi
- A boka ínszalagok károsodásának jelei
- A liz burbo ízületek fájnak
- Ízületi fájdalom és duzzanat gél
- LÁZÁR ERVIN: SZEGÉNY DZSONI ÉS ÁRNIKA
A kisfiú rögtön leszaladt a szolgálóval, hogy megkeresse. Ott topogtak a közelében, mégse vették észre.
A csípőízület kopása - Okok és tünetek
Ha az ólomkatona elkiáltja magát: "itt vagyok! Megeredt az eső, egyre sűrűbben kopogott, valóságos felhőszakadás támadt; amikor kisütött a nap, két utcagyerek futott el arra. Fölveszem, megcsónakáztatjuk. Újságpapirosból csónakot hajtogattak, beleültették a közepébe az ólomkatonát, s az már röpült is lefelé az utcacsatornán; a két gyerek tapsolva futott mellette.
Irgalmas isten! Persze mert nagy eső esett. Táncolt, himbálózott a papírcsónak, forgott is olyan sebesen, hogy az ólomkatona beleremegett, de azért csak állt rendületlenül, arcizma se rándult, szemét előreszögezte, és keményen markolta a puskáját. Aztán egyszer csak egy hosszú csatornahíd alá ért vele a papírcsónak.
Olyan sötét volt körülötte, mint nemrég a skatulyában. Legalább a hölgyecske itt ülhetne mellettem, akkor nem bánnám, ha még egyszer ilyen sötét volna! Az ólomkatona hallgatott, csak a puskáját markolta még keményebben. Továbbröpült a csónak, és a vízipatkány utána iramodott. Előrekiáltotta a forgácsnak meg a szalmaszálnak: - Tartóztassátok föl!
Tartóztassátok föl!
Nem fizetett vámot! Nem mutatta meg az útlevelét! De a víz sodra egyre erősebb lett; az ólomkatona már-már kiért a híd alól, oda, ahol az isten napját megpillanthatta volna, de ott szörnyű zúgást-morgást hallott, olyat, ami a legbátrabb embert is halálra rémítette volna. Mert képzeljétek csak: a híd túlsó oldalán a csatorna vize a nagy gyűjtőcsatornába zuhogott bele; egy ólomkatonának ez éppen olyan kockázatos utazás, mint nekünk egy roppant vízesésen lehajózni.
A csónak már olyan közel volt a vízeséshez, hogy az ólomkatona nem tarthatta vissza. Már sodorta is lefelé a víz; a szegény ólomkatona erősen megvetette a lábát, ahogy csak bírta, nem vethetné senki a szemére, ha az arcizma is fájó és összeroppant a lábát volna. A csónak hármat-négyet fordult maga körül; színültig megtelt vízzel, és süllyedni kezdett. Az ólomkatona már nyakig állt a vízben, egyre jobban süllyedt a csónak, már a papírja is szétázott, már átcsapott a víz az ólomkatona fején.
A szegény katona akkor a szép kis táncosnőre gondolt, akit soha többé nem láthat, s egy régi dal csendült a fülébe Isten áldjon, jó vitéz, halálba mégy, halálba! Kettészakadt a papír, a katona kibukott a csónakból, s a következő pillanatban elnyelte egy nagy hal. Ó, milyen sötétség volt a hal gyomrában!
