Betekintés: A csontvázrendszer

A clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása

AKTIV REUMATOLÓGIA DR.TÓSZEGI ATTILA reumatológus főorvos HÉVIZ.

Kérlek kattints ide, ha a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! Funkcionális anatómia Mozgásrendszer 4.

Az e célnak megfelelő vázrendszer minőségét több tényező, elsősorban az élőlény nagysága és testtömege, külső alakja és mozgásának módja, az életteréül szolgáló közeg anyagi minősége határozza meg. Könnyen átlátható, hogy megfelelő kicsiny méret esetén az élő plasma vázfehérjéi és a sejthártya fizikai tulajdonságai minden speciális vázberendezés nélkül is elégségesek ahhoz, hogy fenntartsák az élőlény vagy sejt alakját és mozgását.

Ha az élőlényt körülvevő környezet sűrűsége közel egyforma a szervezet sűrűségével - mint pl.

térdízületi betegség deformáló artrózisa mik az ízületek kezelésének hatékony módszerei

Az egysejtűek, sőt jó néhány - főleg vízben az ízületi betegség túlsúlyának oka - többsejtű állat pl. Ugyanakkor azonban számos egysejtű bír szilárdabb külső burokkal - ami egyébként a növényvilágban meglehetősen állandó jelenség, ahol a szilárdabb anyagból cellulóz levő sejtburok egyben fontos vázképző tényező.

Az állatvilágban a többsejtűekben nem az egyes sejteket, hanem az egész élőlényt veszi körül egységes szilárd burok, amely egyrészt védőburok, másrészt váz- és mozgásszerv. Az alacsonyabb rendű állati szervezetekben meglehetősen általános jelenség ilyen közös védőburok és váz együttes előfordulása.

Ez leggyakrabban kitinből vagy mészből áll, és nem élő anyag, hanem a test felületén elhelyezkedő sejtek élettelen terméke.

Az ilyen külső vázakat ectoskeletonnak nevezzük.

Biológiai előnyei és hátrányai nyilvánvalók. Azonkívül, hogy váz, határozott védelmet nyújt mindennemű külső behatással szemben. Minthogy a testet szorosan körülvevő külső váz élettelen anyag, ez azzal a hátránnyal jár, hogy az állat növekedésével a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása tud lépést tartani. Időnként az állatnak ezért le kell dobnia ezt a védőpáncélt vedléshogy nagyobbal cserélje fel, s így az állat egy ideig aránylag védtelenné válik.

Speciális megoldás a kagylók és a csigák külső háza, mely vagy koncentrikusan, vagy spirálisan növekedve képes követni az állat növekedését. Ezt a hátrányt részben csökkenteni látszik, hogy a legtöbb ectoskeletonnal bíró élőlény pl. Másik, még jelentősebb hátránya az ectoskeletonnak a belső vázzal a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása a konstrukció teherbírásához viszonyított nagy önsúlya.

Eltekintve egészen speciális görbült idomoktól, egy test bármely két pontja között a test belsejében elhelyezett tartó azonos önsúly mellett a végpontjaira gyakorolt nagyobb erőnek tud ellenállni, mint a két pontot a testen kívül összekötő külső tartó. Ez következik abból az alapvető geometriai tényből, hogy a belső tartó a két pont közötti legkisebb távolságot képes áthidalni.

Ezért külső vázzal bíró élőlényekben a testnagyságnak elég alacsonyan megszabott felső határa van.

gyógyszer lábízületek kezelése a kefe fáj az ízületben

Szárazföldi - azaz alacsony sűrűségű közegben levegő élő lényekben - az aránylag nagy szilárdságot biztosító könnyű kitinpáncél mellett is - a váz önsúlya és az állati élőlényben rendelkezésre álló mozgatóerő izmok között az egyensúly nem sokkal 10 cm törzshossz felett megbomlana, ezért e nagyságrendben találjuk a rovarok felső mérethatárát az Amazonas vidéki óriáscincér, a Titaneus giganteus mintegy 16 cm hosszú.

A nehezebb Funkcionális anatómia Mozgásrendszer mészpáncélnál a határ még lejjebb van. A levegőnél nagyobb sűrűségű vízben élő lényeknél ez a határ persze az archimédeszi elv értelmében jóval eltolódik, és így egy méter körüli Crustaceák is léteznek. Az állatvilág törzsfejlődésében tehát valóban forradalmi újítás a belső csontváz, az endoskeleton jelentkezése és konzekvens kifejlődése a gerinces altörzsben. Előnyei az előbbi megfontolások után önként adódnak: a vázrészek, térdízületi fájdalmak anyagból lévén, az egyed fejlődésével és növekedésével teljesen lépést tarthatnak, és így a nemzéstől a teljes kifejlődésig csaknem zökkenőmentes folyamatosságot biztosítanak; a sérülések a szervezeten belül reparálódnak; végül: a szilárdság mellett aránylag kicsiny önsúly.

Egyetlen hátránya, hogy a test külső felületének védelméről más módon kell gondoskodni. A test felső mérethatárát a váz aránylag kicsi önsúlya miatt nem is a lehetséges izomerő Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Számítások szerint a földtörténeti középkorban élt óriáshüllők legnagyobbjainál az állatok testtömege megközelítette a csontszövet teherbírásának felső határát. Vízi gerincesek pl. A csontvázrendszer szerepe a magasabb rendű gerincesekben röviden összefoglalva a következő: 1. A szervezet szilárd vázát alkotja.

Melyik csontok alkotják a felső vállszíjat. Vállöv és a szabad felső végtag

Passzív mozgásszerv: azaz a mozgások jelentős része azáltal jön létre, hogy az izomrendszer a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét változtatja. Védőburkot alkot egyes mechanikai hatások iránt különösen érzékeny szervek számára agy- és gerincvelő, egyes érzékszervekegyben külső vázat képez olyan szerveknél, amelyek működése ilyet igényel pl.

Vérképzés: azaz helyet ad a szervezet vérképző szövete, a vörös csontvelő számára, és biztosítja a fejlettebb formájú vérképzés helyi feltételeit osteohaematopoeticus egység.

Kóros viszonyok között más szövetben és szervben is kialakulhat csontszövet. Normális és kóros közötti átmenetnek tekinthető idősebb korban egyes porcok részleges csontos átalakulása. Egyetlen, eredetileg nem a vázrendszerhez tartozó, de vele szoros összefüggésben levő más szervféleségben, a fogakban fordul elő a csontszövethez mindenben hasonló szövet, ez a foggyökereket kívülről borító cement vagy substantia ossea dentis.

Az emberi test mintegy különálló, de egymáshoz különböző módon és mértékben rögzített csontot tartalmaz. Az ízületek könnyekre fájnak csont jellemző alakú, elhelyezkedésű és működésű, tehát mind anatómiai, mind működési értelemben egységet képvisel, és mint ilyen a szerv organon kategóriához tartozik. Alak szerint megkülönböztetünk csöves, lapos, köbös és labyrinthusos csontokat.

Sajnos az anatómiai nómenklatúra meglehetősen logikátlanul nevezi őket: ossa longa, brevia, plana és pneumatica. Pedig csöves vagy cső alakú csont is lehet rövid pl. Ezért jobb, ha alak szerinti felosztásukban a magyar kifejezésekhez kötjük definícióinkat. Csöves csonton főleg a végtagokban előforduló - legalábbis középső részében valóban cső alakú, tehát belül üreges - csontot értünk, amelynek két vége rendszerint vaskosabb, és nem egységes üreget, hanem soküregű szivacsos csontállományt tartalmaz.

A kettő megkülönböztetéséül - minthogy gyakorlatilag csak végtagon fordulnak elő - a törzshöz közelebb levőt epiphysis proximalis, a távolabbit epiphysis distalis névvel jelöljük. A csöves csontok középső egységes üregét velőüregnek nevezzük, ezt felnőttben rendkívül kevés kötőszövetet tartalmazó zsírszövet medulla ossium flava, zsírvelő tölti ki. a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása

Betekintés: A csontvázrendszer

A csöves csontok szivacsos végdarabjainak velőüregeit fiatalkorban vörös csontvelő medulla ossium rubra tölti ki, mely a gyermekkor és a növekedés során gyorsan visszahúzódik, végül a végtagcsontokban csak a comb- és a felkarcsont proximalis epiphysiseire korlátozódik.

Helyét zsírvelő foglalja el. Lapos csontokra - ilyenek az agykoponya csontjai, a lapockák, csípőcsontok és a bordák - jellemző, hogy két vékony tömör csontréteg lamina corticalis közötti teret változatos vastagságú szivacsos csontállomány ennek neve a koponyán diploe; értelmetlen görög szóképzés, jelentése: ízületi fájdalomcsillapító szerek tölti ki, mely az élet során mindig megmaradó vörös csontvelővel telt.

Köbös csontok: rendszerint szabálytalan, de különböző irányokban nem nagyon eltérő méretű csontok. Ilyenek pl. Vékony, sokszor majdnem hiányzó, compact kéregből és az állományuk javarészét képező szivacsos csontból állanak.

A végtagok köbös csontjai zsírvelőt, a csigolyatestek vörös csontvelőt tartalmaznak. Ezek jelentős együttes térfogatuk révén vérképző szervünk oroszlánrészét adják. Labyrinthusos Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Cukrászsüteményre emlékeztető finomságú vékony csontlemezekből álló bonyolult, de mégis szabályszerű felépítésű csontok, amelyek jobbára az orrüreggel közlekedő nyálkahártyával bélelt nagyobb üregeket vagy üregrendszereket fognak közre. Sok esetben nem az egész csont, hanem annak csak egyes részei pneumatikusak. Funkcionális jelentőségük a szerkezet elég kisfokú könnyítése mellett elsősorban a hangadás számára fontos rezonáló terek létesítése.

A csontok anatómiai viszonyait rendszerint nem friss vagy konzervált tetemből kiemelt csontokon tanulmányozzuk, hanem áztatással - maceratióval - preparált készítményeken. Meleg vízben való hosszan tartó áztatás folytán részben autolyticus, részben bacterialis bomlási folyamatok segítségével a csontokhoz tapadó lágyrészek csonthártya, endosteum, csontvelő, ízületi porc stb.

A szabad levegőre kitett csontokból a zsíroldó szerek elpárolognak; a csontok végül fehérítés céljából H 2 O 2 -oldatba kerülnek. Az így kikészített csontokat alkalmas állványzaton, sárgaréz drótokkal, a nagyobb porcrészeket idegen anyaggal filc, illetve a bordaporcokat szárított bordaporc kosárral pótolva, csontvázzá fűzik össze.

A macerált csont nem tartalmaz többé csontsejteket; úgyszintén lebomlottak a csonton belüli erek is. Az áztatásnak ellenállnak a csont oszteokollagén rostrendszerei és sói. Ezért az áztatott csont mechanikai kvalitásai alig térnek el a friss csontéitól, csupán a csonthártya hiánya csökkenti némileg a csont hajlítási és szakítási szilárdságát.

Az alsó végtagok artériái és vénái

A csont szilárdságát biztosító kalcium sókat savkezeléssel, a rugalmasságát adó, főleg rostos szerkezetű anyagokat égetéssel lehet eltávolítani. A csontsókat híg anorganikus salétromsav, sósav vagy egyes organikus savakkal triklórecetsav széndioxid fejlődése közben ki lehet oldani.

Ez a folyamat a dekalcinálás: eredményeként a csont keményebb gumihoz hasonló hajlékony, rugalmas konzisztenciát vesz fel. Alakjában természetesen nem Funkcionális anatómia Mozgásrendszer változik, csupán fehéres színét veszti el. A csontot szövettani feldolgozás céljából is sokszor dekalcináljuk.

A dekalcinálás ellentéte a csont égetése, a kalcinálás, melynek eredményeként a csont eleinte megfeketedik, az organikus alkatrészek oszteokollagén elszenesedése folytán, majd magasabb hőfokon hófehér színűre ég ki. Alakját a csont ekkor is köszvény közös kezelése megtartja, de kézzel is könnyen morzsolhatóvá válik. Ennek oka egyrészt az oszteokollagén nyom nélküli elégése, másrészt a h idroxilapatit átalakulása amorf kalciumoxiddá és foszforoxidokká.

Hosszan tartó főzéssel - főleg magasabb nyomás alatt - is kivonható a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása oszteokollagén enyv alakjában. A csontok visszamaradó sói ilyenkor ugyancsak morzsalékony maradványt adnak. A csont mint szerv Már említettük, hogy az egyes csontok a s zervezet felépítési hierarchiájában szerv helyét foglalják el. Ez természetesen nem mindenütt nyilvánvaló: a szorosan egyberótt koponyacsontok többsége egységes szerkezeteket képez, ezért a csont különálló szerv jellege itt egyáltalán nem vagy alig domborodik ki, és inkább az agykoponyát stb.

Nagyon szembeötlő azonban pl. A csöves csont, mint említettük, egy középső, valóban csöves darabból diaphysis és két tömegesebb végdarabból epiphysis proximalis et distalis áll. Külső felszínét változó erősségű rostos burok, a csonthártya periosteum borítja. Az ízületi végeket változó vastagságban 0,0 mm általában üvegporcból álló ízületi porcréteg vonja be.

A porccal eredetileg borított csontrész áztatott preparált csonton is felismerhető felületének simasága és a domborzatának szabályos, valamiféle görbülettel bíró mértani idomra emlékeztető gömb, ellipszoid, nyereg, henger alakja folytán. Az áztatott csonton feltűnő, hogy a porccal borított területek szomszédságában a csont felszíne érdesebb, likacsos, ami a végdarabba Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

ACC robbantás

Helyenként nagyobb a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása vagy gumók ugyancsak a Sharpey-féle hogyan lehet kiküszöbölni a gerinc és az ízületek fájdalmát belépése és lehorgonyzása okozza - tuberositas, tuberculum - fordulnak elő a csonton egyebütt is. Az egyébként többnyire simább felszínű diaphysisen, annak közepe tájékán a csontban egy nagyobb csatorna nyílását foramen nutriciumilletve ennek folytatását canalis nutricius találjuk a csont fő tápláló ereinek belépésére.

E csatornák a felső végtagon a középső ízület könyök felé irányulnak ferdén, az alsó végtagon a térdtől távolodó irányba. Ennek okát a csontok növekedésénél már megmagyaráztuk. A csont diaphysisét kitöltő egységes velőüreg cavum medullare felszínét a csonthártyához hasonló, de jóval vékonyabb kötőszöveti hártya endosteum borítja, mely mikroszkóppal is alig felismerhető finomságú réteggel a csontvégeket kitöltő szivacsos csontállomány elemi velőüregébe is beterjed.

Periosteum és endosteum A periosteum a csont külső felszínét az ízületi porccal borított részek kivételével mindenütt körülvevő rostos burok. Külső részében a csont fő megterhelési irányainak megfelelően szőtt kollagénrostos kötőszövetből áll, amely bőségesen tartalmaz ereket és érzőidegeket. A csontok közismert fájdalmassága aránylag kicsiny közvetlen erőművi hatásokra ütésvalamint a csonttörések fájdalmassága ennek a következménye.

Belső Funkcionális anatómia Mozgásrendszer rétegét a növények felépítéséből vett hasonlattal kambiumrétegnek is nevezzük, mert legalábbis növekvő csonton - ennek nagyszámú, orsó alakú, differenciálatlan mesenchymalis sejtje a fának évente a kambiumrétegből lerakódó rétegeihez évgyűrűk hasonlóan rétegről rétegre újabb csontállományt laminae generales externae rak rá a csontra.

enyhe csípőfájdalom ízületi fájdalom, mint egy betegség tünete

Így növekszik a csont vastagsága lásd periostalis csontképzést. Felnőttkorban is van nagyszámú differenciálatlan kötőszöveti sejt ebben a rétegben, de ezek újabb csontot már nem képeznek, itt ugyanis egyensúlyban vannak a csontfelépítési és a csontfelszívódási folyamatok. A csont teljes nyugalomba helyezésével a csonthártya tevékenységét a csontlebontás az osteoblastok osteoclastokká alakulnakerőltetett aktív mozgatással ellenkezőleg, a csontképzés irányába lehet eltolni Krompecher.

A csonttörés ingere vagy a csonthártya meghagyásával az alatta fekvő csont eltávolítása a csonthártyát erélyes csontújraképzésre serkenti. Megfelelő körülmények között a csont teljes eltávolítása esetén a meghagyott csonthártya az egész csont újdonképződését is biztosíthatja. Az orvos ezért igyekszik csontműtéteknél, ha csak lehet, megtartani a csonthártyát. A csonthártya bő érhálózata Volkmann-csatornák útján közlekedik a szomszédos csontszövet hajszálérhálózatával.

A csonthártyához hasonló, de jóval gyengébben fejlett és kevésbé egységes lemez a csontbelhártya endosteum. Növekedés közben inkább csontleépítő működésű, mert a csont vastagsági növekedésével párhuzamosan - ha nem is egyenlő arányban - a velőüreg is növekszik.

mozgásrendszer

Kifejlett állapotban a központi velőüreget határoló laminae generales internaet építi fel. Szövettani szerkezete elvben hasonlít a periosteuméhoz, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb rostot tartalmaz, és idegekben kevéssé bővelkedik. Az endosteumon keresztül a csontszövet Volkmann-csatornáiból kilépő postcapillaris venák kapcsolatot létesítenek a csontvelő érhálózatával.

E venák főleg a vörös csontvelőben újra nagyobb sinusoid capillarisokra bomlanak Vereby. E sajátos viszonyokról a csontvelő leírásában szóltunk. Az elmondottakból kitűnik, hogy a csont több szövet, úm. A csontok architektúrája A csontoknak mind az alakja, mind pedig a szerkezete speciális statikai és mechanikai igénybevételi viszonyainak megfelelő.

A csontvázrendszer általános biológiai bevezetéséből láttuk, hogy az élőlények csontvázának alakulását a biológiai ökonómia szigorú törvényei kötik elsősorban abban a tekintetben, hogy a rendszer önsúlya mint limitáló tényező jelentkezik.

Hozzájárul ehhez, hogy a vázrészek felépítéséhez szükséges anyagok - pl. Mi sem érthetőbb, mint az, hogy a törzsfejlődés során csak az maradhatott fenn, ami Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! Különösen nyilvánvaló ez azonban a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása csontok compact és spongiosus állományának eloszlásában és szerkezetében. Ezen az értendő, hogy a szivacsos állomány gerendázata az illető csont megterhelésekor keletkező statikai erővonalaknak megfelelő elrendeződésű és jellegű.

A piros a clavicularis-acromialis ízület részleges károsodása jelzett vonalak mentén az anyagot nyomási, a kék vonalak mentén húzási megterhelés éri.

A combcsont felső végdarabja azonban nem tömör, hanem szivacsos szerkezetű, és ennek gerendái pontosan az ábrázolt erővonalrendszer szerint futnak. Még továbbmenően, a nyomási erővonalak mentén a gerendák inkább csövek, míg a húzási erővonalak mentén inkább lemezek. E trajectorialis rendszerek nem izoláltan, egy-egy csontra korlátozódnak, hanem a csontváz nagyobb részein, pl.

Érthető, hogy míg a meglehetősen egyirányú megterhelésnek kitett alsó végtagon e trajectorialis szerkezetek aránylag egyszerűek és jól áttekinthetők, addig a sokoldalú megterhelésű felső végtag vázában nem találunk ilyen egyszerű viszonyokat. Ez nagyrészt azt mutatja, hogy a csont szivacsos állománya gerendáinak helye és iránya nincs örökletesen meghatározva, hanem a megterheléshez való alkalmazkodásként alakul ki, másrészt azonban azt is, hogy a csontfelszívódás és a csontépítés elemi szöveti mechanizmusa közvetlen fizikai információ alapján is szabályozható: ahol megterhelés van, ott csontfelépítés folyik, és ahol nincs, ott csontleépítés.