Szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro. :: Keresés - InforMed Orvosi és Életmód portál ::
Tartalom
Látták: Átírás 1 1 1.
OTSZ Online - Keresés
Bevezetés A szisztémás autoimmun kórképek [kötőszöveti betegségek] ismeretlen eredetű, több szervet érintő, általában markáns immunológiai eltérésekkel járó, kórképenként [s egyes kórképeken belül betegenként egyaránt] nagy változatosságot mutató betegségek. A kötőszöveti betegségek általános jellemzője, hogy a légzőrendszer gyakran érintetté válik a kórlefolyás során. Az alveoláris térben észlelhető kontinuusan zajló gyulladás [alveolitisz] tüdőfibrózishoz vezet.
A légzőrendszer érintettségének patomechanizmusa, súlyossága és prognózisa azonban jelentősen eltér az egyes kórképekben. A perifériás vérben észlelhető eltérések általában nem jelzik egyértelműen a belszervi folyamatok jellegzetességeit.
Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk. Igaz ez az a tudomány, orvostudomány bármely területére, így a szülészet-nőgyógyászatra is. Ugyanakkor egy ilyen jellegű bevezető elkészítésére szóló felkérés elismerés és megtiszteltetés a szerző számára. Elengedhetetlen, hogy egyre újabb és újabb technológiákat alkalmazzunk, amelyek lehetővé teszik a meddő párok számára a lehető legjobb minőségű ellátást és a legmagasabb terhességi rátát. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennálló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket.
A belső szervek parenchimájában zajló gyulladásos folyamatok tanulmányozása az invazív mintavételi lehetőségek miatt nehéz. Ez alól talán egyedül a tüdő kivétel: bronchoscopos vizsgálat során az alveoláris tér átmosható [bronchoalveoláris lavage, BAL], onnan folyadék nyerhető, melynek sejtes összetétele tükrözi az ott zajló lokális, aktív gyulladásos folyamatokat.
Amennyiben a limfociták aránya nő meg, akkor limfocitás alveolitiszt, ha pedig a granulociták aránya nő meg, granulocitás alveolitiszt állapítunk meg. Az 2 2 összsejtszám növekedéséhez általában a monocitoid elemek számának emelkedése is jelentősen hozzájárul. A sejtek aktivált állapotban vannak, gyulladásos mediátoraik révén a környező szövetek károsodását, majd a tüdőparenchima fibrotikus átépülését okozzák.
1. Bevezetés. A szisztémás autoimmun kórképek [kötőszöveti betegségek] ismeretlen
A szisztémás autoimmun betegségekben zajló fibritizáló alveolitiszt jellemző citokinmintázatról nagyon kevés adat áll rendelekzésre. Mindez végül súlyos szervi károsodáshoz [például tüdőfibrózishoz] és az érintett szervek elégtelen működéséhez vezet. A BAL vizsgálattal kimutatható limfocitás alveolitiszt általában lassabb progressziójú, kezelésre jobban reagáló elváltozásnak tekintik a rosszabb prognózisú granulocitás típussal szemben. Amíg az aktív gyulladás gyógyszeresen gátolható, addig a kialakult fibrózis már végleges, visszafordíthatatlan állapot.
Az alveolitisz következményeként fellépő fibrózis adott esetben súlyos lehet, összességében a beteg halálához vezethet. Ezek alapján fontos cél, hogy a különböző betegségek pulmonális érintettségét a lehető leghamarabb diagnosztizáljuk, s az eltérő gyulladásos folyamatok patomechanizmusát, patogenetikai és prognosztikai jellemzőit meghatározzuk a sikeresebb kezelés érdekében.
A szisztémás szklerózis a bőr és a belső szervek fibrózisával és degeneratív elváltozásaival jellemezhető autoimmun megbetegedés. A belső szervi tüneteket tekintve a kórkép pulmonális tünetei a leggyakoribbak. Napjainkban a pulmonális fibrózis vezető haláloknak tekinthető szisztémás szklerózis esetén. A SSc két altípusa közül a mérsékelt bőrelváltozásokkal járó csoportban lcssc a belső szervek érintettsége később jelentkezik, lefolyása enyhébb.
A pulmonális fibrózisnak is kisebb a jelentősége, bár sok az átmeneti alak. A diffúz bőrelváltozással járó sclerodermás betegcsoportban dcssc viszont gyakori az szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro, mely dominálóan a rosszabb prognózisú neutrofil granulocitás típusba tartozik.
NDA@SZTAKI
Gyakran észlelhető azonban a limfociták felszaporodása is. A tüdőben 4 4 kontinuusan zajló szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro gyulladás évek, évtizedek alatt lépesméztüdő kialakulásához vezet.
Vannak azonban olyan autoszomális recesszív öröklődésmenetű SCID esetek, amelyekben a limfocitaszám normális.
Nem differenciált kollagenózisról NDC akkor beszélünk, ha a szisztémás autoimmun megbetegedés fennállása már biztos, de a rendelkezésre álló laboratóriumi és klinikai tünetek alapján nem sorolható be egyik definitív szisztémás autoimmun kórképbe sem. Az NDC-os esetek egy része a nyomonkövetés során átmegy egy definitív kórképbe, egy másik részük tartósan megmarad ebben a fázisban, míg egy kisebb hányaduk akár regrediálhat is. Vezető tünete a Raynaud szindróma, a nem-erozív polyarthritis és a keratoconjunctivitis sicca.
A tüdő érintettségéről keveset tudunk, a háttérben zajló alveolitisz főbb jellemzői sem voltak ismertek munkánk előtt. A pulmonális tünetek jelentősége sem volt eddig ismert. A Wegener granulomatózis WG a szisztémás vaszkulitiszek közé sorolható autoimmun kórkép, mely a kis és középméretű artériákat érintő, immundepozitum nélküli nekrotizáló vaszkulitisszel, a légző traktus granulomatózisos elváltozásával, nekrotizáló glomerulonefritisszel, illetve az anti-neutrofil citoplazmatikus antitest ANCA jelenlétével jellemezhető.
A felső és az alsó légutakban megfigyelhető granulomatózis mellett a betegek százalékában pulmonális fibrózis is kialakulhat, szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro azonban csak a betegek mintegy százalékában tekinthető vezető pulmonális tünetnek. A folyamatok hátterében, a granulóma-képződéssel jellemezhető aktív szakaszban egy nagy ízületek ízületi kezelése neutrofil és eosinofil granulocitás alveolitisz áll.
A gyulladásos myopathiák polymyositis PMdermatomyositis DM a proximális végtagizomzat szimmetrikus gyengeségével, izomlázszerű fájdalmával járó kórképek. A jellegzetes izomelváltozásokon túlmenően általános tünetek, az ízületek és más szervek érintettsége is megfigyelhető.
Enyhe gyulladásos izomtünetekhez is társulhat a tüdő elváltozása. Néha a myositis klinikai tünetei még nem is észlelhetők, csak a tüdőben zajló gyulladásos folyamat jelei. Interstíciális tüdőbetegség jelenléte kedvezőtlenül befolyásolja a kórkép prognózisát. Célkitűzések 2. Szerves oldószer expozíció vizsgálata kötőszöveti betegségekben Célul tűztük ki az inhalációs úton szervezetbe jutó szerves oldószerek, mint környezeti provokációs tényezők vizsgálatát: lehet- e jelentősége a nagyrészt inhalációs úton, a tüdőn keresztül felszívódó anyagok expozíciójának az egyes szisztémás autoimmun kórképek kialakulásában?
Szerettük volna meghatározni azt is, hogy az alveoláris makrofágok proliferációs aktivitása kimutatható-e NDC-ban, SSc-ban, és hogy ez tekinthető-e az aktív alveolitisz új markerének? További kérdésünk volt, hogy milyen az alveoláris makrofágok fagocitáló képessége és a kemotaxisra adott válasza SSc-ban?
Módszerek 3. A betegek klinikai tüneteit, laboratóriumi paramétereit rögzített, a munkacsoportunk által korábban publikált protokollok alapján számítógépes nyilvántartásban vezetjük. Ezen adatokat a szerves oldószerek expozíciós gyakoriságának meghatározására a betegek otthonába eljuttatott kérdőívekre adott válaszokkal bővítettük ki, illetve a lakóhely szerint egyeztetett kontroll személyek adatait is összegyűjtöttük.
Fisher-féle próbát használtuk a csoportok összehasonlítására. A módosítás lényege a kapillármikroszkópos vizsgálatok és az anti-foszfolipid problémakör bevétele volt.
Az elemzéseket a fent leírt számítógépes nyilvántartás adatai között végeztük Az alveolitisz típusának és a monocita influx nagyságának meghatározása céljából bronchoalveoláris lavage vizsgálatokat végeztünk. Olyan betegek esetén határoztuk meg a tüdőmosó-folyadék sejt-összetételét, akik esetén a mellkas rtg, a légzésfunkciós paramétereik és a nagyfelbontású tüdő CT HRCT vizsgálat alapján alveolitisz lehetősége felmerült A tüdőmosó-folyadék limfocita alcsoportjait áramlási citométerrel, hármas sejtfelszíni jelölést alkalmazva határoztuk meg fluorescensen jelölt monoklonális antitestek anti-cd3, anti-cd4, anti-cd8 segítségével Az alveoláris makrofágok proliferációját immuncitokémiával, streptavidin-biotin-peroxidáz módszert használva a Ki proliferációs sejtmag antigén jelölésével határoztuk meg A BAL folyadék adherens sejtjeinek élesztő fagocitózisát vizsgáltuk complement opszonizációval, vagy anélkül, kristályibolya festés mellett.
Emellett megvizsgáltuk az adherens sejtek immunglobulinnal fedett birka vörösvértest fagocitózisát is. A kemotaxis vizsgálat során zymozán aktivált komplement faktort és 5 µm-es Millipore filtert használtunk. A vándorló sejtek elmozdulását Boyden-kamrában mértük. A fizikai paraméterek sejtnagyság, granularitás révén határoztuk meg az egyes sejttípusokat limfocita, granulocita, alveoláris makrofágilletve kettős sejtfelszíni jelölést végeztünk az egyes szubpopulációk meghatározására CD3, CD4majd további két, direkt jelölt monoklonális antitestet használtunk a termelt citokinek IL-4, INF-γ intracitoplazmatikus detektálására.
Magyar Tudomány • 12 • Szekanecz Zoltán
Eredmények 4. A szerves oldószerek, mint inhalációs úton szervezetbe kerülő provokatív tényezők szerepét SSc-ban szenvedő nők esetén a világon elsőként sikerült egyértelműen bizonyítani. NDC és RS esetén csak egy hasonló tendencia volt megfigyelhető.
A többi vizsgált betegcsoportban nem volt kimutatható expozíciós különbség a kontrollokhoz képest. Mellkas röntgen-felvételen a betegek 51 százaléka kapcsán írtunk le tüdőfibrózisra utaló képet.
A lymphocyta йs monocyta-macrophag rendszer pathophysiologiai jelentхsйge
A betegek többségénél enyhe, főként bazális elhelyezkedésű fibrózist diagnosztizáltunk, és mindössze az esetek 4 százalékában mutatott a röntgenkép közepes, vagy súlyos fokú reticulonodularis eltérést. A három vezető klinikai tünet aránya a mi betegcsoportunkban a következőképp alakult: Raynaud szindrómát a betegek 83, polyarthritist 61, illetve csökkent könnytermelést 36 százaléka esetén észleltünk.
Dr. Czirják László - Az autoimmun betegségek jellemzői
A laboratóriumi paraméterek közül a legmagasabb arányú eltérés az antinukleáris antitest pozitivitás volt, melyet 51 százalékban mutattunk ki. Tartósan emelkedett anti-cardiolipin szintet 23, anti-scl antitestet 9 százalékban észleltünk.
2008/2009. tanévi TDK konferencia eredményei
A többi vizsgált antitest elhanyagolható arányban fordult elő, míg az anti-jo-1 esetén nem találtunk pozitív mintát. Kapillármikroszkópiával a betegek 20 százaléka esetén lehetett sclerodermára, 13 százalék esetén pedig SLE-re jellemző kapilláris mintázatot kimutatni. Ezen utóbbi eredményünkre alapozva egy prospektív tanulmány elvégzését tervezzük Az alveolitisz típusának meghatározása kapcsán a világon elsőként írtuk le, hogy NDC-ban a limfociták felszaporodása a jellemző.
A vizsgált NDC-os 11 11 betegek 46 százalékában volt limfocitás alveolitisz igazolható, míg 21 százalékában granulocitás típusú alveolitiszt találtunk. SSc esetén túlnyomó többségben granulocitás gyulladást észleltünk.
- Míg a rheumatoid arthritis RAa juvenilis idiopathiás arthritis és a spondyloarthritis ízületi gyulladással és kevés szervi manifesztációval, addig a kevert, differenciálatlan kötőszöveti betegségek, a szisztémás lupus erythematosus SLEaz antifoszfolipid szindróma APSa szisztémás sclerosis, a Sjögren-szindróma, a gyulladásos myopathiák és a vasculitisek különféle autoantitestek megjelenésével és különböző szervi érintettséggel járnak.
- Bár a szisztémás gyulladás következtében elsődlegesen valóban az ízületek mennek tönkre, ami önmagában is funkciókárosodáshoz, életminőség-romláshoz vezet, ugyanez a gyulladás számos más szervrendszert is érint.
- Nemzeti Jogszabálytár
- Словно искры от какого-то небесного горна, они падали вниз, на Землю.
Tüdőérintettséget mutató myositises betegcsoportot vizsgálva az izomgyulladást megfelelően csökkentő kortikoszteroid kezelés mellett is 52 százalékban aktív alveolitiszt igazoltunk, szintén granulocitás túlsúllyal A limfocita szubpopulációk meghatározása során a citotoxikus T-sejtek felszaporodását mutattuk ki a megnövekedett limfocitaszám hátterében SSc esetén.
Az alveoláris makrofágok proliferációs vizsgálata során a világon elsőként 12 12 emelkedett osztódási indexet igazoltunk SSc esetén. A jellemzően limfocitás alveolitiszt könyök sinusitis kezelés NDC esetén a proliferációs index a kontrollokéhoz volt hasonló. A makrofágok Ki pozitivitásával kapcsolatban további szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro nem találtunk sem más sejtek arányával, sem a tüdőfunkciós paraméterekkel összevetve Az alveoláris makrofágok funkcionális vizsgálatai során nem igazoltunk jelentős eltérést egyik vizsgált tulajdonságban sem.
Az élesztő fagocitózis mértéke hasonló volt a kontrollokéhoz képest mind a spontán, mind az opszonizált fagocitózist illetően.
A birka vvt fagocitózisa sem mutatott eltérést a vizsgált csoportok között: Az alveoláris makrofágok kemotaxis vizsgálatakor sem volt észlelhető jelentős különbség a vizsgált betegcsoportok között Elsőként sikerült igazolnunk a proinflammatórikus citokinek emelkedett termelését alveoláris makrofágok vizsgálata során SSc-ban. Az IL-6 termelést illetően szintén emelkedett spontán szekréciót tudtunk kimutatni a SSc-os csoportban a kontrollokhoz képest.
A perifériás vér monocita populációjának citokintermelése is érdekesen alakult. Ez is artrózis kezelése műtét után mind az ANCA, mind a nem-specifikus sejtvonal fontosságát a Wegener granulomatózis patomechanizmusában Megbeszélés Hazánkban elsőként igazoltuk, hogy a szervezetünkbe főként a tüdőn keresztül, inhalációs kenőcs és gél az oszteokondrozis kezelésére bejutó szerves oldószereknek, mint környezeti provokációs tényezőknek fontos szerepük van a szisztémás szklerózis kialakulásában nők esetén.
A korábbi külföldi tanulmányok is csak férfi betegek, illetve és anti-scl autoantitest pozitív betegek esetén mutatták ki a szerves oldószer expozíció szerepét a SSc kialakulásában. A vizsgálataink során a többi szisztémás autoimmun kórkép és ezek előfázisának tekinthető NDC esetén sem, illetve Raynaud szindróma fennállásakor sem szisztémás kötőszöveti betegségek in vitro hasonló összefüggést kimutatni a szerves oldószer expozíció és a betegség kialakulása között.
Ez az eredmény újabb igazolás az egyes kórképek eltérő patomechanizmusára, mely egyben az NDC önálló betegségként való felfogását erősíti. A NDC-ról készült nemzetközi klinikai tanulmányok nem összehasonlíthatóak a változatos kritériumrendszerek miatt. A korábbi kritériumok saját tapasztalaton alapuló pontosításával és kibővítésével sikerült egy új kritériumrendszert kidolgozni, publikálni.
Az eddigi vizsgálatok alapján a tüdőérintettség jelentősége sem volt megítélhető. Tanulmányunkban a betegek több mint felében igazoltunk pulmonális érintettséget, mely túlnyomó 15 15 többségében enyhe elváltozásnak bizonyult.
Ennek részben az is oka lehet, hogy a rövid idejű betegségfennállás mellett került sor a betegek vizsgálatára.
